Ismételt kérdések

ÉS A VÁLASZAIM…

Most megosztom veled azokat a kérdéseket, amiket ilyen-olyan formában sokszor feltesznek nekem. Ez most egy nagyobb merítés. Nem csak a megbízóktól érkező kérdéseket találod itt, hanem barátokét, ismerősökét, illetve mindenki másét, aki kíváncsiságától vezérelve érdeklődött utánam és a szövegírós munkásságom után.

MIT CSINÁL EGY SZÖVEGÍRÓ?

Bármilyen meglepő, szövegeket ír (mosolygós fej). Viccet félretéve… Én azt látom, hogy a szövegírás, mint szakma itthon még nem forrta ki magát. Ez abból is látszik, hogy sokan szövegírónak definiálják magukat, holott mondjuk “csak” blogolnak vagy virtuális asszisztensként megírnak egy-két blogbejegyzést. A szakmabeliek sem feltétlenül ássák bele magukat olyan mélységekig a munkába, mint mondjuk én, aki tartalomtervezéssel is foglalkozom. Igazából ez felfogás kérdése, hogy ki mennyire értelmezi sokrétűen a szövegírás fogalmát és ki milyen feladatokat kapcsol hozzá. Van, aki csak ír, és olyan is van, aki hozzám hasonlóan ír és tervez is.

HOGYAN INDULTÁL EL A SZÖVEGÍRÓ PÁLYÁN?

Ez egy szép hosszú történet. A közepesen hosszú változatot megtalálod a blogomon. A lényeg, a lényeg, eleinte én is hobbibloggerkedésben éltem ki az írói vágyaimat. Ez annyiból állt, hogy volt egy saját oldalam, ahova többé-kevésbé rendszeresen írtam blogbejegyzéseket elsősorban életmód témában. Aztán képbe került egy kreatív meseíró pályázat, majd utána még négy. A blogírás és a meseírás is hagyott maga után hiányérzetet, arról nem is beszélve, hogy a munkámért nem termett babér. Elkezdtem hát aktívan keresni a lehetőségeket, majd kis zöldfülűként egy nagy hazai marketingügynökség külsős szövegírója lettem és a menedzser keze alatt kisebb munkákat kezdtem csinálni. Lényegében ezzel vette kezdetét a szövegírói pályafutásom.

MIT SZERETSZ A LEGJOBBAN A MUNKÁDBAN?

Hú, igazából mindent szeretek benne, de a legjobban talán a komplexitást. Szeretem, hogy alapvetően egy kreatív munkáról van szó, amibe beletehetem az ötleteimet, saját elképzeléseimet. Ugyanakkor szeretem a tervezős részét is, amikor is kitalálom, hogy a márkakommunikációnak mi lesz a fő vezérfonala, hogy az írásokkal kit szólítunk meg, milyen kérdésekre adunk válaszokat és a többi. Lényegében a munkafolyamatnak ez az a része, amikor célt adok a szövegírásnak. Nyilván ez projektfüggő, hogy milyen mélységekig van szükség erre. A személyiségemből kifolyólag a kreativitás és a tudatosság is erős bennem, így akkor tudok igazán kiteljesedni, ha nem csak írni kell, hanem tervezni is.

MI AZ, AMI A LEGNEHEZEBB BENNE?

Minden megbízó, minden projekt más, ebből adódóan minden egyes munka tartogat kihívásokat. Ráadásul bennem erősen dolgozik a maximalizmus, ami miatt elég magasra teszem azt a bizonyos mércét. Sokszor van, amikor az ügyfél nem tudja pontosan (vagy épp fogalma sincs), hogy mit is szeretne valójában. Ilyenkor egyfajta coach szerepét is fel kell vállalnom és rávezető kérdésekkel kell segítenem neki, hogy végül számára is világos(abb) legyen mit szeretne, és én is tudjam, hogy mik az elvárások. Mit mondjak, ez sem mindig egyszerű.

MI VOLT A LEGVICCESEBB ÜGYFÉLÉLMÉNYED?

Pár éve egy tandemugrás szolgáltatást kínáló kisvállalkozónak írtam blogbejegyzéseket. Az egyik munkám után azzal keresett fel telefonon, hogy nagyon örülne neki, ha én is ugranék egyszer, a következő írásomban pedig beszámolnék az élményeimről. Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam. Szerencsére csak viccelt, ugyanis elképesztően félős típus vagyok, még egy szimpla hullámvasútra sem ülnék fel.

HOGY NÉZ KI EGY MUNKANAPOD?

Igazi kis pacsirta vagyok, szóval reggel 7-8 körül már a gép előtt ülök. Ránézek az emailjeimre, válaszolok az üzenetekre, esetleg árajánlatot adok. A munkáimat órára pontosan beosztom az online naptáramban, ez az én kis irányjelzőm. Nem szeretek semmit a leadási határidő utolsó pillanatára hagyni, mert van, hogy valamelyik munkához nagyobb kedvet, ihletet érzek, ennek megfelelően előfordul, hogy variálok a beosztáson. Nagyjából 2 óránként szoktam egy nagyobb pihenőt tartani, ilyenkor kávézok, harapok valamit vagy megfogalmazok egy posztot a saját közösségi oldalamra. Nagyjából 5-kor hagyom abba a munkát, de van, hogy utána is foglalkozom például a Szövegműhely mesék projekttel vagy építem tovább a weboldalamat, illetve ötletelek a saját online kommunikációmmal kapcsolatban.

HONNAN VAN ENNYI ÖTLETED?

Őszintén? Fogalmam sincs. Sokszor reggeltől estig jönnek a gondolatok, amiket nem győzök papírra vetni. Van egy online posztitszerű jegyzetfüzetem a telefonomon, van egy filofaxom az asztalomon és tele van kis színes cetlikkel az éjjeliszekrényem, mert a legváratlanabb helyzetekben (például lefekvés után 2 perccel) jut eszembe valami, amit le kell írnom. A kreatív szakmának sajnos ez az árnyoldala, hogy az ember nem tudja maga mögött hagyni 5-kor a “boltot”, mert lehet, hogy éjfélkor jön egy világmegváltó gondolata, amivel úgy érzi, hogy érdemes foglalkoznia.

MILYEN TERVEID VANNAK A JÖVŐRE NÉZVE?

Sok tervem van, ezek közül van már, ami konkrét és olyan is van, ami egyelőre csak formálódik. A Szövegműhely mesékből mindenképpen szeretnék egy komplett mesekönyvet készíteni, amit a szülők vagy akár a pedagógusok is fel tudnak használni a tudatos, kreatív gyermeknevelésben. A szövegírásban is az edukáció irányába szeretnék elmozdulni, mert úgy gondolom, hogy igazán minőségi szövegíró képzés jelenleg nincs itthon. Ha valaki szeretne tanulni, akkor kénytelen beérni a marketing guruk által összeállított “nesze neked, fogd meg jól a semmit” típusú segédanyagokkal. Én olyan szövegírós tanfolyamot szeretnék indítani, ahol valódi tudást adok át az értékadó kommunikációról, ahol az írás nem feladat, hanem öröm és ahol nagy hangsúly van a közösségen – vagyis az egészet amolyan Szövegműhelyesen képzelem el.

NEM TALÁLTAD A LISTÁBAN A KÉRDÉSEDET?

TEDD FEL NEKEM ITT: